Miután megérkeztem Lantisra, rögtön John Sheppard irodája felé tartottam. Ott beosztottak engem a CSKA-4 csapatba. Mivel még nem tudtam, hogy ki-kicsoda, így a kantin felé tartottam. Egy tudós is velem együtt érkezett meg a városba, így aztán együtt tartottunk a katninba. Egy ideig beszélgettünk, majd egy csoportot láttam meg, ahol két ember-egy férfi és egy nő-beszélgetett.
Rövid hezitálás után végre az asztalhoz léptem. Itt kiderült, hogy ők a csapatom tagjai. Ryan I. Abbott főhadnagy és Sarah Littletonne hadnagy. Rövid beszélgetés után a szobánkba mentünk. Rövid idő múlva Steven Caldwell ezredes hivatott magához a kantinba.
Így már mentünk is. Itt eligazítást kaptunk. Az MEP-963 nevű bolygón egy CSKA-csapatot körbekerítettek a Genii emberei. A feladatunk az volt, hogy őket kiszabadítsuk. A csapathoz csapódott még Steven Russel, paleontológus is. Az eligazítás után a főterembe mentünk, Sarahval vártuk, hogy Abbott főhadnagy egy PJ-vel utánnunk jöjjön. Itt botlottunk bele egy másik csapattagunkba, George Travis-be, egy Terranba, fajtájának feltételezhetően utolsó tagjába.
Nemsokára a főhadnagy is megérkezett, így aztán már indulhattunk volna,de Russel még nem volt sehol se. Egy ideig vártunk rá, majd végre-valahára befutott. Egy kis helyreigazítás a főhadnagy részéről, majd indultunk is. Amitn átléptünk a kapun, segélyhívást kaptunk a bennragadt CSKA-csapattól. Nem sokáig bírhatták már. A PJ-t álcáztuk, majd elindultunk egy tisztás felé. Itt leszálltunk, mivel már a város-ahol a csapat volt-már közel volt. Russelt és Travist a főhadnagy előre küldte felderítésre, én meg próbáltam elérni a CSKA-csapatot. Nemsokára lövöldözés hangjára lettünk figyelmesek. A Genii emberei ránktaláltak, és mivel Russel nem csukta be a PJ hátsó ajtaját, ránk találtak. Kénytelenek voltunk Traviséket magukra hagyni. Lövöldözés közben a főhadnagyot és engem eltaláltak, de legalább a hátsóajtót be tudtam csukni. Littletone hadnagy orvosi előélete miatt ellátott minket, de jött a fekete leves.
A genii lidérc jeladót lőtt a PJ-re, így a lidérc dárdák megtaláltak minket. Rövid ellenőrzés után a hajótesten megtaláltuk a jeladót, de sehogyse tudtuk leszedni onnan. Aztán a lidércek lőttek ránk. A PJ jelentős károkat szenvedett, lezuhantunk.
Littletonne hadnagy beütötte a fejét, egy ideig kómában volt. A hajón mindenki megsérült valamelyest az esés következtében. Röpsóval felébresztettem a hadnagyot, majd elláttam őt. A főhadnagy elég jó állapotban volt. Menet közben a lidércek a PJ-re tüzeltek, de sokat nem értek el. Épp hogy elláttam a hadnagyot, azt tárgyaltuk, hogy hogyan tudnánk megjavítani a hajtóművet. Én vállalkoztam arra, hogy kimenjek a szabadba és a hadnagy instrukciói alapján megjavítsam azt. De ekkor lövöldözés hangjai hallattszottak. A genii voltak azok.
Követelték, hogy menjünk ki. Más választásunk nem volt, hát kimentünk. Fogságba kerültünk. Littletone hadnagyon látszott, hogy fejsérülést, talán agyrázkódást szenvedett el. Ez nyugtalanító hír volt. Rövid séta után egy nagy hajónál találtuk magunkat. Később kiderült, hogy egy terran hajó volt az. Bevittek minket egy terembe, ahol már ott volt George Travis és Steven Russel is. Elkezdtek minket kihallgatni, menet közben Russel nekem egy lidérc kábítófegyvert csúsztatott át. Azonban nem tudtam használni azt.
Itt kiderült, hogy a genii emberei között is hatalmi harcok dúlnak. Illetve még azt is megtudtuk, hogy Kolya a terran hajóval Atlantis ellen akar indulni. Littletone hadnagy meg akarta győzni őket, hogy semmi esélyük erre. Kolya feldühödött, kivégezte a hadnagynőt. Travis aktiválta a terran védelmi rendszert, illetve a lázadó geniiok is segítettek, így elfogtuk Kolya-t, és egy cellába zártuk. Az Atlantisra való visszatérésünk gyászos volt. A CSKA-csapatot nem tudtuk megmenteni, Littletonne hadnagy meghalt.
Végül megérkeztünk Lantiszra, ahol már egy biztonsági csapat várt ránk, illetve "hullaszállítók". Ezután dr. Weir elé járultunk, ahol beszámoltunk az MEP-963-mon történ eseményekről. Ezekután elhagytuk az irodát.


Volt CSKA-4 csapat tagjai: Ryan I. Abbott-főhadnagy
Sarah Littletonne hadnagy/elhalálozott/
George Michael/őrmester/
Steven Russel/paleontologus/
George Travis/katona/






Miután visszatértünk az MEP-963-ról, dr. Elizabath Weirnek jelentést tettünk, a volt csapatom egyik tagja, George Travis visszatért a FireStormra*. Percekkel később egy segély hívást kaptunk, miszerint George Travis segítséget kért. Én elindultam. Nemsokára a hajóra értem, ahol kiderült, hogy van egy terran túlélő. Évekig stáziskamrában volt, ezért teste eléggé elgyengült.
Rádión segítséget kértem, miközben próbáltuk megmenteni őt. Nemsokára egy tiszt jelentkezett be, miszerint küldik a segítséget és egyben bejelentette, hogy küldetésre megyünk. Az akkori álláspont szerint a Devula-rendszerben lévő aszteroida mezőt kellett átvizsgálnunk értékes fémeg után kutatva. A csapathoz csatlakozott dr. Johanne Laursen is, aki szakosodását illetően archeologus.
Mikor hajó felszállásra kész volt, elindultunk a Devula rendszer felé.Amint megérkeztünk, elkezdtük vizsgálni az aszteroida szerkezeti felépítését, fémek után kutatva. Ebben az állapotban ért minket egy vészjelzés. Egy hajó kért segítséget. Megtámadták őt. Rövid mérlegelés után a hajó kapitánya, George Travis a hajó megsegítésére indult. Amint közelebb értünk, megbizonyosodhattunk arról, amit a hajó érzékelői már jeleztek. A segélykérő hajót 4 dárda támadta. A hajó fegyverzetével sikeresen semlegesítettük a támadó hajókat. Így nem sikerült nekik jelentést tenniük.
Nemsokára már a segélykérő hajó közelébe érve átvizsgáltuk a hajót. Négy életjelet érzékeltünk. A hajóról átmenekítettük az embereket. A hajón rekedtek között volt a hajó kapitánya, aki elmondta, hogy a hajólegénység többi tagja egy semleges bolygóra menekült. A FireStormmal leszálltunk a bolygóra, ahol a legénység tagjait felkutattuk, de közben dárdák érkeztek, akik lidérc katonákat sugároztak le a bolygóra. 12 lidérc volt a támadónk.
Rövid tanakodás után úgy döntöttük, hogy elrejtjük aFireStormot, ezáltal azt a benyomást keltve, hogy a segélykérő hajó pusztította le a lidérc dárdákat.
Végülis a hajó legénység tagjait felmenekítettük a hajónkra, miközben a lidércek folyamatosan lőttek ránk. A hátvédet alkotva eredményesen visszaszorítottuk a lidérceket, a hajó legénységének tagjai feljutottak hajónkra. Elhagytuk a bolygót. Ezekután a kapitány elmondta, hogy van egy másik felderítőhajójuk a közelben. A hajóval egy semleges területen találkoztunk, és szabadon engedtük a segélykérő hajó lakosságát, majd visszatértünk Atlantiszra. Ezekután jelentést tettünk dr. Weirnek.

*A FireStorm egy terran fejlesztésű hadihajó, valószínűleg az utolsó ilyen hajó. A csatahajó megszerzését ld: MEP-963.


Csapat tagjai: George Travis
Dr. Johanne Laursen
George Michael



Kettő hónap telt el azóta, hogy átkerültem Atlantiszra a Földről. Ekkoriban még dr. Carson Beckett volt a főorvos. Az egyik napon edzés közben megérültem, és az orvosi részlegbe mentem kezelésre. Ekkoriban már eléggé alább hagyott az ATA-gén kezelések száma. Ahogy a kezelés közben beszélgettem Carson doktorral, szóba kerültek az ősgének. Pontosabban én kérdeztem meg tőle, hogy miképp működik a kezelés. Hosszasan elbeszélgettem dr. Beckettel, aki egy idő után felajánlotta, hogy beadhatja nekem az ATA-géneket, és persze figyelmeztetett, hogy nem 100%-os a sikerességi arány.
Elvállaltam a kezelést, melynek során megkaptam azokat a bizonyos géneket. Az eljárás sikeres volt, immáron az ATA-génesek sorait gyarapítom-

Tárgy: felderíteni egy szövetséges város eltűnését
I.G. No.: GM221-451
Cél: H8I-624

A H8I-624-ről annyit tudnék elmondani, hogy egy iparosodott bolygó volt, legalábbis az a város biztosan, amely a kapuhoz legközelebb állt. Magáról a városról csak az eligazítás keretein belül hallottunk, és láttunk képeket, ez alapján akartunk tájékozódni annak területén. Azonban azt is sejtettük, hogy amint átérünk, ez nem fog semmit sem jelenteni, hisz a jelentés szerint eltűnt a város. A mi feladatunk az volt, hogy felderítsük, mi is történt ott? Ezért indultunk el Atlantisról Jack Nelson kíséretében a Földre, ahol megkaptuk az elsődleges eligazítást, és Vala Mal Doran illetve Teal'c társaságában átmentünk a H8I-624-re. A kapun átlépve azt láttuk, amit vártunk is: egy nagy pusztaságot, ahol semmi nyoma nem akadt a városnak, csak fák, fű és dombok. Amint átértünk, Teal'c, a csapat vezetőjének első parancsa az volt, hogy váljunk ketté. Így aztán Nelson őrmesterrel elindultunk, de alig hogy eltávolodtunk, egy fekete villámokkal közeledő vihar tartott felénk, majd a közelünkben be is csapódott egy villám, és elájultunk.
Ahogy felébredtünk, szintúgy egy mezőn találtuk magunkat ketten, azonban Teal'c-nek és Vala-nak nem találtuk nyomát, de nem is volt időnk velük foglalkozni, hisz a városból polgárok tartottak felénk. Ugyanis ekkora egy várost tűnt fel. Ugyanaz a város volt, amit az eligazításon láttunk, csak sokkalta modernebb volt, és talán nagyobb is. Felébredésünk pillanatát néhány városi lakos kísérte figyelemmel, és érdeklődtek az egészségi állapotunk felől, és amikor megmondtuk az igazat, ők furcsán néztek ránk, bár az okát nem nagyon értettük. Miután az alap bemutatkozással végeztünk, egy Aurora nevezetű hölgy kíséretében bementünk a városba, ahol a nő egészségügyi vizsgálatokat végzett rajtunk, hogy teljesen biztos legyen abban, hogy jól vagyunk-e? Ezen idő alatt mi ketten megpróbáltuk felvenni a kapcsolatot a helyiekkel, hogy többet tudjunk meg a helyzetünkről. Beszélgetés közben érdeklődni kezdtem az elmúlt hónapok eseményeiről, hogy leszűrjem, mi is történt velünk, de igazi tényeket nem tudtam kideríteni, és Nelson őrmester sem. Ezután arra próbáltam rávezetni a vendéglátóinkat, hogy a régebbi történelmük után kutakodhassunk, hisz a város hirtelen fejlődése már a kezdetek elején arra engedett következtetni, hogy egy időhurokba kerültünk, és a történelem vizsgálatával akartam megtudni, hogy mi lett velünk.
Végül kérdezősködésem eredményre vezetett, hisz Angela Aurora tudtunkra hozta, hogy ötven évvel azelőtt kinyitottak valamit, ami a várost megtámadta, azonban még az akkori események előtt 100 évvel két ember érkezett és a segítségükkel megoldották a feladatot-itt arra következtettem, hogy Vala-ról és Teal'c-ről van szó, így aztán úgy gondoltam, hogy az az ötven évvel azelőtti kinyitás a mi időszakunkra vonatkozott, és mi az ötven évvel későbbi jövőbe kerültünk-persze ez nem sokat segített a helyzetünkön.. Másik kapcsolat a helyzetünkkel a fekete villámok voltak-talán az időgörbület létrehozásának egyik eszköze volt, erre azóta sem jöttem rá. Aztán megjött a válasz: egy barlangban kezdődött minden, így úgy döntöttünk, hogy oda megyünk kivizsgálni a helyzetet.
A barlangba csak hárman haladtunk be-elől Nelson, utána Angela, és leghátul én, a hátvédként. A barlang nem tűnt igazán különlegesnek, csak a bejárat tűnt túl szabályosnak nekem, bár lehet, hogy rosszul gondoltam. Aztán végül vízcsobogás zaja törte meg a csendet, és nemsokára egy tót láttunk meg, amelyen fekete villámok voltak. Itt már nagyon kezdett az az érzés erőt venni rajtam, hogy tényleg minden itt kezdődött. Az előttünk lévő tónak volt egy másik, érdekes vonatkoztatása. A tükrében a társainkat láttunk-akkor még nem voltam biztos benne, de sejtettem, hogy ez a közvetítő csatorna az időhurkok között és a megoldáshoz is köze lehetett-de semmi más bizonyíték nem állt a rendelkezésünkre. De legalább a csapat össze tudott dolgozni...aztán beszélgetés közben eszembe jutott valami, amit még a vérvételkor mondott Angela nekünk-hogy ötven évvel ezelőtt kinyitottak itt valamit. Tehát rákérdeztem erre a nőnél, és vártam az eredményt. Mint kiderült, az egész egy láda volt-hasonlatos a mitológia béli Pandora szelencéhez-és még tovább menve az is, hogy egy Ős szerkezet volt. a Láda mellé társult egy ZPM is. Azonban sajnos csak találgatni tudtunk a helyzettel kapcsolatban, és felmerült általam az a lehetőség is, hogy a tót használjuk arra, hogy visszamenjünk ötven évet, azonban hamar elvetettük az ötletet, hisz nem ismertük a szerkezet és a tó természetét sem. Nelson őrmester felvetette annak is az ötletét, hogy a ZPM-et behelyezzük a ládába.
Végül a megoldásra én jöttem rá. A ládát meg kellett tölteni vízzel. Erre úgy következtettem hogy a víztükör is, és a gép is idősíkokat generál, legalábbis abban részt vesz, viszont az irányuk ellentétes, és nagy valószínűséggel azonos erejű is, tehát ha a kettőt párosítjuk, akkor elméletben ki kéne oltaniuk azt. A terv bevált, hisz ahogy a vízzel érintkezett a láda, változás állt be. Fekete villámok, és fekete alakok kezdtek el körülöttünk keringeni, majd nagy sötétség következett, és amikor kitisztult a terep, a réten találtuk magukat, előttünk azzal a várossal, ami eltűnt. A küldetést sikeresen végrehajtottuk.


// Feldolgozva... 4 hsz pont. (09.03.10.) //

CsK egység: CsKA-2
Név: George Michael
Rang: Őrmester
A bevetés helyszíne/kódja: Atlantis(eligazítás), M9D-909(megérkezés) Ős kutatóbázis
A bevetés elsődleges célja: megszerezni a bázison található ZPM-et, ha lehet, a naquadah-t is
Az eligazítást tartotta: Dr. Elizabeth Weir

Jelentés

Atlantisz folyosóin haladva hallottam meg először, hogy az eligazítóba várnak több másik társammal egyetemben. Az út nem tartott hosszú ideig, még is szinte az utolsóként érkeztem meg, bár ekkor még az eligazítást tartó személy nem volt jelen. Amit itt meg lehet jegyezni, hogy Sheppard ezredes és Sumner ezredes közötti éles ellentétek kezdtek kirajzolódni, melyek mibenlétéről Én semmit sem tudok. Azonban nemsokára megjelent Dr. Elizabeth Weir, Atlantisz vezetője, és elkezdte az eligazítást. Elmondása szerint egy aszteroida mezőt kellett meglátogatnunk, ahol egy ős kutatóállomás foglalt helyet, az itt található, számunkra igen csak értékes fémekről szerezni további adatokat, illetve ha lehetséges, megszerezni őket. A feladat önmagában egyszerűnek tűnt, azonban az állandó lidércfenyegetés esélye nem hatott túlságosan jól a morálra, bár ekkor ezt még senki sem fogalmazta így meg. A küldetés másik célja ZPM-ek megszerzése a kutatóbázisról.Az eligazítás végén a csapat minden tagja a PJ hangár felé vette az irányt, ahol már várt minket a megfelelő felszerelés, és miután ezeket magunkhoz is vettük, a Pocsolyaugrókkal átléptünk a kapun, hogy nemsokára az M9D- 909 jelzésű bolygón találtuk magunkat, ahonnét egyenes út vezetett fel a körülötte lebegő aszteroida mezőhöz.

A bolygóról meg is kezdtük az utazást az ősbázis felé, az odaúton semmilyen atrocitás nem ért minket és lidérc aktivitásnak még csak a jelét sem láttuk, így amikor az Ugrókkal landoltunk a bázison, nem lehetett sejtésünk sem arról, hogy a későbbiekben mi fog történni. Amint a leereszkedő rámpán leérkeztünk, egy alig megvilágított folyosón találtuk magunkat, amely nemsokára az ATA-géneket érzékelve jobban megvilágítottá vállt. Itt rövid eligazítást kaptunk a követendő haladási sorrendről, majd elkezdtük a bázis felderítését, de előtte még az ezredes parancsára a PJ-nket álcáztuk. Az utunk az irányítóteremhez eseménytelenül telt, majd amint megérkeztünk, a tudósok előre menve elkezdték vizsgálgatni a terepet, én pedig az ezredes parancsára az ajtón kívül őrködtem. Ezt az állapotot egy erőteljes rengés szakította meg, melyről nem tudtuk, hogy milyen eredetű. Aki nem kapaszkodott - többek között Én is - az elesett. A fejemet bevertem, azonban sem agyrázkódást sem egyéb károsulást nem szenvedtem.
A rázkódás után a tudósok azonnal diagnosztikát futtattak le, melynek eredményei a következőek lettek: a bázis külső burkolata nem szenvedett jelentősebb károsodást, vagy is az oxigén nem szivárgott; illetve az irányítóközpont adatai szerint volt még működő ZPM a bázis területén...azonban az is kiderült, hogy az aszteroida, amin a bázis elhelyezkedett, be fog csapódni az M9D-909-es jelzésű bolygóba. A helyzetet azonban még tovább rontotta, hogy az életjel érzékelők nemsokára egy jelet közvetítettek, amely hamarosan el is tűnt, s ekkor úgy látszott, hogy a félelmeink beigazolódtak: valószínűleg lidércek hatoltak be a komplexum területére. Az ezredes parancsára különítmény indult ezt az esetet kivizsgálni. Egy másik csapatnak az ezredes utasítása szerint vissza kellett menniük a PJ-khez, az ugró érzékelőit aktiválni és ekkori parancsa szerint tíz percenként jelentkezniük kellett. A csapatba John Sheppard alezredes, Gordon Bombay hadnagy, Jennifer Keller és Kate Heightmayer doktornők tartoztak. Az ezredes és Én az életjel felkutatására indultunk, míg Scott MacTavish alhadnagy az irányítóközpontban maradt és figyelt a hátramaradt civil védelmére.
Az utunkat az ezredessel a kettes dokk irányába vettük. Az úton végig a fedező szerepkör jutott számomra, amint megérkeztünk a dokk ajtajához, az ezredes parancsa szerint a hátsó részeket kellett szemmel tartanom. A dokkba érve azonnal megláttunk egy Ugrót, amelyről egyelőre nem tudtuk, hogy ki vagy mi érkezett és hányan, illetve egy másik ajtót, amelyen keresztül valószínűleg a -feltehetőleg - ellenséges egységek elhagyták a termet. Az ezredes megvizsgálta az Ugrót, én addig a környező területeket figyeltem, ellenséges aktivitás után kutatva. Miután Sumner ezredes átvizsgálta az Ugrót és semmi érdemlegeset nem talált, a másik kijáraton át hagytuk el a dokkokat, hogy a ZPM-et begyűjtsük, mielőtt még a komplexum megsemmisülne. Azonban már ekkor megfogalmazódott a kérdés, hogy mire fel ez a nagy rádiócsend, hisz az ezredes üzeneteire csak kevés válasz érkezett.
Ezen nem sokáig tanakodhattunk, hisz még mielőtt elérhettük volna a ZPM-et rejtő szobát, az ezredes életjel detektorán négy életjel jelent meg, négy lidérc életjel. Mivel a ZPM elsődleges prioritást élvezett és az ezredesnek több esélye volt arra, hogy feltartóztassa őket, így én indultam meg futva az energiaellátó központ felé. Amint beértem, azonnal megláthattam, hogy a ZPM-foglalatból magát az energiaforrást kivették és a földön hevert, akkor még ismeretlen okból. Mivel ekkora már a lidércek is megérkeztek és az ezredes felvette ellenük a harcot, sietnem kellett. Nem sokkal azután, hogy az energiaforrást a táskámba süllyesztettem, és megindultam az ajtó felé, az események nem várt fordulatot vettek. Hátam mögött koppanó hangra megfordulva azonnal egy lidérckirálynőre lehettem figyelmes. A táska lekerült a vállamról és a szabad kezemmel kinyitottam az energiaellátó központ ajtaját, míg a másikkal a P-90-essel követtem a mozdulatait. Azonban még mielőtt reagálhattam volna, a királynő rám vetette magát, és csak az ezredes gyors közbelépésének köszönhetem azt, hogy nem lettem áldozat. (Itt jegyezném meg, hogy az adott helyzetben valószínűleg jobbat is kihozhattam volna a helyzetből, azonban a Lidérc királynő megérkezéséből adódó mentális hatások miatt a döntéshozó képességem károsodást szenvedett - saját belátásom szerint.)
Az ezredes C4 segítségével berobbantotta a lift aknát, megakadályozandó, hogy további lidérc egységek kerüljenek a hátunk mögé. Lorne őrnagy is bejelentkezett és két katonát elindított felénk, hogy segítségünkre legyenek, Sumner ezredes parancsára az őrnagynak el kellett minket irányítania a hármas dokkhoz, ahol Sumner ezredes belátása szerint egy PJ-vel mentünk volna vissza az egyes dokkhoz. Az ekkori helyzet jelentés szerint(amelyet John Sheppard alezredes adott le) a két doktornő még épségben volt, az irányítót lezárni készültek, illetve MacTavish, Bombay hadnagy és Dr. Grodin kíséretében az 1-es dokk felé vették az irányt. A hármas dokkhoz tartó úton csatlakozott hozzánk Lorne őrnagy két embere - Smith őrmester és egy tizedes - akikkel folytattuk tovább az utunkat. Akkori állás szerint 20 perc volt vissza ahhoz, hogy lezuhanjon az egész aszteroida. Nemsokára az egyik doktornő jelentkezett be, melyre az ezredes a továbbiakat reagálta: a két doktornő számára utasításba adta, hogy menjenek a PJ-hez, annyira közel, amennyire tudnak, abban reménykedve, hogy így nem lő rájuk az általuk fenyegetést jelentő ellenség, mivel Ő is belepusztulna. Sheppard alezredes számára a dokkba való visszatérést adta utasításba, Mi pedig a túszul ejtett lidérckirálynőt kísértük magunk előtt futólépésben haladva.Az utunkat egy heves erejű rázkódás zavarta meg, mely után ismét váratlan fordulat következett be: az eddig velünk haladó két marine, valószínűleg a Lidérc királynő tudatbefolyásolása hatására ellenünk fordultak, bár lövöldözésre nem került sor, azonban a túszunk el tudott menekülni előlünk. A két hirtelen ellenünk forduló marine nemsokára visszaszerezte tudatát, amely azt jelentette, hogy a királynő elég messze került tőlünk.
A távolból lövöldözés zaja hallattszódott, nem tudhattam, hogy kik támadták meg a csapatot pontosan és milyen felállásban, azonban zavaró volt. Ideiglenesen a két marine-tól az ezredes parancsára elvettem a fegyvereiket, hogy ha legközelebb ilyen helyzet alakul ki, akkor ne fordulhassanak ellenünk, majd futólépésben haladtunk tovább. A 3-as dokkba érkezve megláthattunk egy ős irás jelekkel díszített ládát. Sumner ezredes parancsára én és egy másik katona átvizsgáltuk a tartalmát, két ZPM-et találtunk még benne. Az egyiket én vettem magamhoz, a másikat pedig a társam. Az ezredestől nemsokára rádióadás érkezett, mely szerint a négyes dokkot biztosították és tiszta. A ZPM-ekkel együtt elindultunk abba az irányba. A vizsgálódást és a ZPM-ek betakarításával végezvén a terembe hirtelen további alakok robbantak be. A harci helyzethez illően a fegyveremet rájuk szegeztem, azonban amint megbizonyosodtam róla, hogy a mi embereink, a fegyvert eltettem. Gordon Bombay hadnagy, Scott Mactavish alhadnagy és Dr. Peter Grodin érkeztek meg, Sheppard alezredes sehol, ahogy a két doktornő sem, róluk feltételezhettük, illetve inkább tudhattuk, hogy a robbanásban meghaltak. A további rádióadásokból kiderült, hogy egy földi hajó jelent meg a bázis közelében, amelyről egyelőre nem tudhattuk, hogy észrevett-e minket.Nagyjából ebben a percben az aszteroida belépett a hold légkörébe, a hőmérséklet érzékelhetően emelkedett, a megsemmisüléssel fenyegetve minket.
Elmondható, hogy szerencsénk volt a hajó megérkezésével, hisz anélkül a teljes pusztulásban lett volna részünk. A felsugárzás megtörtént és mi a General G. Hammond hangárjaiban találtuk magunkat.

Itt aztán összegezhettük az "eredményeket": szereztünk három ZPM-et, azonban ezzel együtt Dr. Keller-ről és Heightmeyer-ről semmilyen biztos információval nem rendelkeztünk, Sheppard alezredes sorsa is bizonytalan volt, bár sejtésünk volt arról, hogy valószínűleg elhalálozott. A hangárokba nemsokára megérkezett Carter ezredes, akinek elmondása szerint Dr. Weir küldte őt, hogy ellenőrizze a helyzetünket. Csak ennek köszönhetjük azt, hogy túléltük a küldetést. Itt jelentette Sumner ezredes a hajó parancsnokának, hogy két PJ-nk eltűnt és ezt leginkább Michael-nek, az ember-lidérc hibridnek köszönhetjük, illetve Bombay hadnagy megjegyezte, hogy további felszerelések is eltűntek sajnálatos módon. Mielőtt még a hangárt elhagyhattuk volna, megjelent John Sheppard alezredes, akiről azt hihettük, hogy meghalt, viszont csodával határos módon túlélte. Nagy megkönnyebbülés volt a számunkra, hisz Atlantis védelmében mindig is fontos szerepet töltött be. Azonban épp hogy csak megjelent, Sumner ezredes elkezdte ecsetelni irányába az általa megfogalmazott hibákat és kritériumokat, erre reagálva Scott MacTavish alhadnagy kiállt az alezredes mellett. A kirobbanó vitát Carter ezredes zárta le, az alhadnagyot "szobafogságra" ítélte. Sumner ezredes még megparancsolta a jelentések leadását, aztán a csapat szétvált. Én az alhadnaggyal tartottam, hogy a további zárkafogság ideje alatt társasága legyen és megbeszéljem vele a függelemsértés ügyét.

Jelentés vége

Dátum: 2010.10.06
Aláírás: George Michael őrmester[b]